[7-1]
Nem igazán volt kedvem más társaságába lenni, de mivel fájt az orrom és még a verekedés nyomai is lehet hogy rá hagyom a takarítást. Továbbra is az orromra fogtam a zsebkendőt és a lány felé nyújtottam a seprűt, mivel nem maradt már sok rész, ha elfogadta a seprűt, akkor elővettem a szebemből valószínűleg azt a tárgyat, amit kereset, mivel megtaláltam elfekvőben a földön, ezért felé lengettem.
-Ha befejezed nekem a söprést visszaadom, már ha azt keresed, ha nem akkor mind egy befejezem én, de árult el miért vágysz a társaságomra? Nem vagyok valami jó alak...
|
Csak óvatosan visszahúztam a kezemet és a mellkasomhoz szorítottam. Igaz is, miért fogadná el a segítségemet egy fiú? Egyedül is megy neki. Az orrvérzésre szemeim elkerekedtek és kissé ijedten meredtem a fiúra. - Minden rendben? - kerestem én is gyorsan egy zsebit és odanyújtottam neki, még ha már talált is egyet.
- Verekedés? - húztam fel a szemöldökömet. Hát bevallom ezt sem néztem volna ki belőle. Nem tűnik annak az erőszakos fajtának. Miután meghallodtam a nevét halványan elmosolyodtam. - Örülök, Makoto.. - mondtam halkan, majd megráztam a fejemet. - Öhm..nem, én nem verekedtem. - mosolyodtam el ismét. - Igazából..csak azért jöttem mert.. - de ekkor elgondolkoztam. "Miért is jöttem ide?" ráncoltam a homlokomat. - Jaj igen..tesi óra után itt felejtettem valamit. - bólogattam. Igaz még nem találtam meg, de remélem meg lesz. - De amúgy hazafelé tartok. - ekkor eszembe jutott valami. Szemeim felcsillantak. - Ha segítek neked a takarításban..elkísérsz valahova? - kérdeztem angyali mosollyal.
|
Mikor a lépteket hallottam a lány felé fordultam ekkor láttam egy kezet az arcomba mászni, illedelmesen nemlegesen ráztam a fejemet és lassan felkeltem magamtól a földről, bár pár pillanattal később kicsit elkezdett vérezni az orrom, mire odakaptam az egyik kezem, másikkal pedig egy zsebkendőt húztam elő és tartottam oda.
-Nos...-kezdtem bele igazán vicces orrhangon beszélni. - Verekedtem, egy a bűntetés megesik...Makoto...-böktem végül oda a lánynak a nevemet bemutatkozás képpen, majd felvettem a seprőt és rátámaszkodva, oldalra fordított fejjel néztem a lányt.
-Gondolom, te nem bűntetésből vagy itt, akkor miért? Titkos találkozód lesz? Tudod itt nem romantikus szerelmes vallani...bár ha elég kreatív vagy...-kérdeztem a lányt, majd egyszerűen csak kiböktem azt ami eszembe jutott legelőször.
|
Nemsokkal később a kérdésemre választ is kaptam, miszerint valóban észrevett. Talán nem volt szép dolog tőlem, hogy kinevettem szegényt. Bát valóban aranyos volt az előző produkciója. Viszont én továbbra is az ajtó mögé bújva vártam, míg végül a fiú?! megszólalt. Nyeltem egy nagyot, majd lassan és óvatosan kikukucskáltam és a földön ülő idegenre pillantottam.
- Ne haragudj, hogy megzavartalak. - kértem bocsánatot, végül megindultam a fiú - aki valóban lány, de fogalmam sem volt róla - felé. Miután odaértem a kezemet nyújtva felé elmosolyodtam, bár arcomon egy kis pír jelent meg. - Yoshida Kazumi. - mutatkoztam be kedvesen, közben fejemet kissé oldalra billentettem. Ha elfogadta a kéznyújtásomat, segítettem neki felállni. - Egyébként miért te takarítasz? Az nem a takarítók dolga? - kérdeztem kíváncsian.
|
Elégg belemerültem a dolgokba így nem tűnt fel az ajtó nyitódása, viszont mikor épp két dúdolás között vettem a levegőt meghallottam a halk kuncogást és hirtelen az ajtó felé fordultam, de mivel a lábam előtt volt a seprű, ráléptem a szélére az pedig elcsúszott a parkettán én pedig nem igazán kellemesen orra estem. Az említett testrészemet dörzsölgetve ültem fel végül, bár eléggé úgy mint egy fiú, ami nem csoda hiszen úgy is nézek ki. Ekkor tűnt fel hogy a társaságom egy lány, kicsit zavarban éreztem magam, ezért elfordítottam a tekintetem.
-Mi dolgod van erre hercegnő? - kérdeztem tőle, bár a becenév szinte ösztönös, mivel nem tudtam eldönteni hogy melyik iskolába járhat.
|
Valami szórólapot nézegettem, amit Akishi nyomott a kezembe az óra végén. Valami új palacsintázó nyílt meg a bevásárlóközpont közelében és mindenáron azt akarja, hogy elnézzek vele oda. Igazából nagyon szeretem az édességeket, így igent mondtam a meghívására.
Már éppen hazafelé tartottam, mikor eszembe jutott, hogy az előző órán a tornaterembe felejtettem a szerencsekabalámat, így először oda vettem az irányt. A szórólapot a táskámba tettem, majd beléptem az ajtón, de miután észrevettem odabent valakit, gyorsan az ajtó mögé bújtam és onnan néztem mit is csinál. A szemöldökömet ráncolva figyeltem mozdulatait és próbáltam rájönni, miféle dolgot művel. Végül csak akaratom ellenére is elkuncogtam magam, de ekkor kezemet gyorsan a számra tettem és teljesen az ajtó mögé álltam. "Vajon meghallott?" gondoltam.
|
Ma is kaptam egy nagyobb dorgálást az iskolában mivel verekedésbe keveredtem, így megkaptam bűntetésnek hogy kitakarítsam mások után a tornatermet. Bár nem sok kedvem volt hozzá, mivel nem én kezdtem a harcokat, de legyen, ha már itt vagyok akkor rendesen megcsinálok mindent ahogy apa tanította, így a seprűt a kezembe tartva kezdtem el a tornaterem hátsó részéről a takarítást, bár elég hamar meguntam a dolgot, iszonyú unalmas volt és még a gondolat se tetszett hogy ez közös terület, bár nem számít mindkét iskola piszkál, így ez végülis elhanyagolható tény. De hogy izgalmasabbá tegyem a takarítást egy kis dúdolászással kezdtem de mikor nem vált be ez gyorsan átváltott kisebb harci kiáltásokba és szinte észre se vettem, de elkezdtem takarítás közbe edzseni, bár csak a rúgásokat használtam, de így is igen vicces látvány lehetett.
|
[7-1]
|