[5-1]
Végülis, ha azt vesszük, egész jól sikerült a baleset, vagy legalábbis kevésbé rosszul, mint először gondoltam. A látvány pocsékul festett, míg a szőkeség ki nem evickélt a medence széléhez és rám nem nézett. Nagy szemekkel néztem rá, némi fáziskéséssel aztán a kezéért is nyúltam, hogy kihúzzam, de ha ennyire hero nem is lennék, legalább megtartsam, mielőtt újra tengeralattjárót nem akar játszani.
- Hali - oldalra biccentett fejjel néztem rá, teljesen ártatlan képet vágva, hiszen nem én löktem bele a medencébe, magától esett bele. Jó, oké egy kis kezdőpöccintést azért adtam, ha nem is szó szerint.
Ha elfogadta a segítségem, kirángattam a vízből, ha nem akkor arrébb mentem és megvártam, míg magától mászik ki.
|
Eléggé megijedtem, és mivel úszni nem tudta csak tehetetlenül kapálództam a vízben, közben számból a vizet köpködve. Itt-ott el is merültem, segítségért kiáltottam, de azt nem kaptam. Végül is csak sikerült valahogyan a medence széléhez kerülnöm, ahol megkapaszkodtam, már amilyen erősen tudtam és levegőért kapkodva szenvedtem. Miután észrevettem, hogy a lány, aki miatt igyekeztm elhagyni a helyszínt, éppen előttem guggol. Kishíján újra a vízalatt landoltam, de szerencsére még időben megkapaszkodtam. Csak nagy szemekkel néztem a lányra, köpni-nyelni nem tudtam. Szörnyen félénk típus vagyok és utálok a középpontban lenni, most viszont valóban ott vagyok. Nem szólaltam meg..csak lógtam a medence szélén és némán néztem az előttem levő szépségre.
|
- Te jó ég! - csaptam a számra hirtelen. Azonnal abbahagytam a dúdolást, felugrottam és oda rohantam, ahol a szőkeség belezúgott a medencébe. Beleájultattam valakit a medencébe! Mivel nem vagyok nagy úszóbajnos, sőt egyáltalán semmi közöm hozzá, így csak oldalról néztem aggódva szerencsétlent, egyáltalán felébredt-e a hideg víztől vagy sikoltozhatok segítségért mielőtt megfullad. Már csak ez hiányozna a listámról... meg a suliújságból. "Mea Hikare belefojtott egy tanulót az iskolai medencébe." Micsoda kezdősor lehetne! Vajon milyen hamar vágnának rács mögé? Talán valaki hozna nekem levest, vagy fűrészes kenyeret...
Leguggoltam és onnan figyeltem tovább áldozatom életjeleit, már ha vannak még neki. Idegességemben majd' megettem a szám, meg persze a tehetetlenség sem jobb érzés.
|
Kicsöngetve az utolsó órámról, egyenesen ide vettem az irányt. Hogy miért, magam sem tudom. Mert hát nem ez a legalkalmasabb hely az olvasáshoz. De talán maga a könyvt taralma miatt. Ugyanis kellemes nyári napot ír le, az erdő szélén egy kis patakkal. Hogy hogyan is jön ide a medence? Hát a víz csobogása miatt. Bár valóban a medencében semmi sem csobog, de mégis talán ez a hely hasonlított legjobban hozzá. Szóval mélyen a könyvembe voltam merülve, mikor valaminek, vagy valakinek sikerült elvennie a figyelmemet. Ilyen is nagyon ritkán történik meg, most mégis sikerült az illetőnek. Egy lány sikoltása ébresztett fel, amire fel is pillantottam. Úgy éreztem talán mennem kellene innen, ugyanis nem vagyok egyedül. Halkan becsuktam a könyvemet, a táskámba mélyesztettem és megindultam a kijárat felé. De sajnos, amilyen kis ügyetlen vagyok sikerült megcsúsznom a medence szélén levő vízen és telibe a medencébe pottyantam.
|
Lábamat belelógattam a medencébe. Mivel nemrég a fél világot végig kellett futnom testnevelés óra címén, így a tüdőm még mindig nem akart egészen a helyére kerülni. Persze ez feljogosított arra, hogy az utolsó órámról lelépjek és belógjak a medencéhez. Nem készültem fürdeni, még olyan ruha sem volt nálam, a hajam meg csak úgy kiengedtem, se hajgumi se semmi, mert minek az?!
Ahogy kezem arrébb csúszott a kövök, beleütköztem a mellettem heverő cipőmbe és a rajta lévő zoknimba, amire annyira nem voltam felkészülve, majdnem mégis a vízben kötöttem ki. Gyorsan körbenéztem látta-e valaki az ülésből felugrásom, vagy meghallotta-e bárki a felsikkanást, ami kicsúszott a számon, majd megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt és ismét mosolyogva néztem tovább a vizet, ami hullámzott, ahogy lábammal kavargattam. Itt-ott felbukkant egy-egy kisebb örvény, érdekes látvány volt, vagy annyira fáradt vagyok, mintha befüvezetem volna. A lényeg végülis ugyanaz. Élénk kék színű ruhámban ücsörgök egy medence szélén és örömmel nyugtázom az összes változást, amit a benne lévő víztömeggel csinálhatok. Még énekelni is kedvem támadt, ám ezt először elvetettem, mivel meg van tiltva vagy micsoda, de egészen halkan egy kis dudorászást azért megengedtem magamnak, úgysem hallja senki.
|
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
