Név: Morino Akihiko
Kor: 17
Beállítottság: Uke (még nem tud róla, de biszex)
Osztály: 1-E

Képesség: Nem tud teljesen macskává változni, de félig képes felvenni az állat jegyeit, úgymint a farkát és a füleit. A hallása, szaglása, látása, hajlékonysága és egyensúlyérzéke többszöröse egy egyszerű emberéhez képest, ezen kívül pár másodperc alatt éles és hegyes karmokat húzhat ki-be a körmei helyéről.
Külső jellemzők: Hiko első látásra egy alacsony (165 cm), mediterrán típusú személynek tűnik, köszönhetően sötét bőrének, kávébarna hajának és az ezekből a természetes színekből kitűnő jeges óceánt idéző szempárjának. Pupillája változó, általában kerek, mint minden más emberé, de néha összeszűkül, akár egy macskáé. Mivel ő bizonyos értelemben egy macska. Ugyan ez első látásra csak a nagyon jó megfigyelőknek tűnhet fel a kecsessége és hajlékonysága által, de ha feldühítik, vagy ha sarokba szorítva érzi magát, előjönnek a macskafülei és farka, mely a hajához illően sötétbarna színből vált át fokozatosan feketébe. Egyébként teljesen úgy öltözködik, mint egy átlagos tinédzser fiú, előszeretettel hord fekete és türkizkék ruhákat, a szeméhez illően, általában kényelmesen öltözködik, de van egy fekete öltönye szürke nyakkendővel, hogy a jeles alkalmakkor is illően jelenjen meg.
Személyiség: Olyan, mint a mediterrán vidék, vidám, színes és melegszívű. Nem szereti, ha bárki is szomorkodik a közelében, ha bárkit is meglát egyedül ülni a tömegen kívül, habozás nélkül odamegy és megpróbál beszélgetni a kirekesztettel ,akár önként ment el az embertömegtől, akár elűzték. Emiatt sokszor rámenősnek és idegesítőnek tűnhet, de van agy a előbb-utóbb ő is felfogja, hogy az "egyedül akarok lenni!" mit jelent. Nem azért csinálja, hogy idegesítsen másokat, hanem mert ő utál egyedül lenni és nem hiszi el, hogy másoknak ez nem feltétlenül rossz élmény. De ha valaki enged a belőle sugárzó kíváncsiságnak, megértésre talál, akinek bármilyen titkot elmondhat, Hiko megtartja és nem adja tovább senkinek sem. Retteg a sötétségtől, főleg, ha egyedül van, mert látni jobban lát ,minden egyszerű ember, de önkéntelenül is rossz érzése lesz tőle,m ahogy az egyedülléttől is. Nem szereti a kutyákat és az zöldségek, gyümölcsök nagy részét se hajlandó megenni. Ellenben nagyon szereti a sushit, meg úgy általában a halat, nyersen és sütve is, a húst, de az édességekért szintén nincsen elragadtatva, hiába a tény, ő maga is aranyos.
Felszerelés:
Tehetség: Rendkívül ügyes harcművészetben a z adottságainak köszönhetően.

Történet: Hiko családja eredetileg egy nyomornegyedből származik, ahonnan végül tíz elszökött a vele egyidős testvérével, Sakoval együtt. Nyomós oka volt erre, ugyanis testvérét állandóan piszkálták rózsaszín haja és szeme miatt, sőt, még a felnőttek is lekezdték szexuálisan zaklatni. Hiko mindig megvédte, de egy idő után elege lett abból ,hogy sírni látja a testvérét... így elszöktek az éjszakában. A nyomornegyed szélén laktak, így nem kellett átvágniuk a pedofilokkal és vandálokkal teli területen, pár utcányi futás után már a középosztálybeliek körzetében voltak. Azt tervezték, hogy elrepülnek onnan, de a hatóságok gyorsabbak voltak, a repülőtéren elfogták őket, bár pénzük úgysem lett volna egy jegyre sem. Nem vitték vissza a szüleikhez, mert a szüleik képtelenek lettek volna felnevelni őket, így árvaházba adták mindkettejüket. Hikot hamar örökbefogadták, ám az új családja szinte nem is foglalkozott vele, azzal sem, hogy tizenegy évesen még írni-olvasni, sem tud. Ekkor alakult ki benne az egyedülléttől való félelem, mikor napokra egyedül hagyták otthon egy nem túl jó hírű negyedben. A sötéttől is ekkor kezdett rettegni, mikor hallotta a kintről bejövő pisztolylövéseket és a többi nem túl bíztató hangot... sokszor csak feküdt az ágyában, remegve várva a felkelő napot. Az erejét akkor fedezte fel ,mikor betörtek hozzájuk, ő pedig egyedül volt otthon a konyhában. Ijedten nézett a betörőkre, de maga se tudta, hogyan... amikor hozzáértek, hogy elvigyék, vagy megöljék, előjöttek karmai a következő pillanatban az adrenalin az eszét is elvette, már csak arra emlékezett, hogy a fekete csempét beborítja a betörők vére. Amikor nevelőszülei hazaértek, szó szerint kirúgták otthonról, neki pedig egyedül kellett sétálnia a félelmetes, sötét utcákon, ameddig valaki elé nem sétált. Maga sem tudta, hogyan jött a férfi, csak azt tudta, hogy neki köszönheti a normális életét. Tizennégy éves korától egy fiatal párhoz került, ahol megtanították írni-olvasni, hogy tizenhét évesen beiratkozhasson az Edatake iskolába, bár még mindig van egy kis elmaradása a többiekhez képest, de gyorsan tanul, mert nem a képességeivel, hanem a lemaradásával van baj.
Kép:

(a bal oldali Hiko)

Játékos:
Név: Bagolyka
Kor: 17
Oldal ha van: -
Email: shinjimenacarriepie(kukac)gmail.com